"- Egyszer muszáj lesz felnőnöd, és túllépned ezen az egészen, Henry - próbálkozott Emma. - A mesék fantasztikusak. De valamikor szembe kell nézned a való világgal. 
(...)
- A legjobb esélyt akartad megadni nekem - mondta Henry. - Tudom, hogy értem tetted." (Egyszer volt, hol nem volt - Ébredés)

 Sziasztok! A mai napom nem is volt annyira rossz. Reggel bevittek kocsival, vettem kaját, italt és megvettem az OUAT sorozat alapján írt könyvet. Egy részt már el is olvastam és eddig semmiből sem különbözik a sorozattól. Először a könyvet éneken olvastam. Hát igen, az ének már csak ilyen - nagyon ritka mikor a tanár bent van, de akkor is csak az Operaház fantomja c. musical-t nézzük (azt hiszem musical, de mindegy is). Utána gépírásom volt majd infóm, ahol kaptam kettő darab 4-est az órai munkámra. Végeztem a suliból a 2:40-es buszomig vártam és sétáltam a barátnőimmel. Mikor hazajöttem lementem a "pályára" (játszótérre, ahol foci és tengó pálya van, hintákkal meg mérleghintákkal és egy amolyan összeszerelhető színpad darabjaival, ami tulajdonképpen csak az alapzatot, a fém rudakat jelenti. Hát így telt a napom. Nem is olyan régen jött ki hozzánk az állatorvos, mert a kutyusomnak be kellett adni valamilyen chipet. Elmondhatom, hogy az én Bellám igazán hősiesen viselte a szurit. Nos, nem történt semmi érdekes sem velem ma. Egy igazán laza napom volt. :)

Ez a nap is eljött, amikor a szünet már-már véget is ér. Megint kezdődik minden előröl, vagy inkább folytatódik a reggeli felkelés, készülődés, tanulás és a nap fénypontja a lefekvés, előtte pedig a kikapcsolódás. Igaz, már nincs olyan sok hátra az évből. A ma reggelem egy kicsit álmosan telt, mivel tegnap egész este sorozatot néztem, amit már egyszer láttam. A sorozat címe Moonlight azaz Holdfény. A főszereplője játszik a Hawai Five-o-ban is. 16 részes kis sorozat, amit már láttam párszor. Éjfélkor feküdtem lede kicsit később tudtam csak elaludni, mivel köhögési rohamom volt. 10 után valamikor felkeltettek, megnéztem melyik órákra kell csütörtökön bemenni és utána már leginkább csak a neten kószáltam erre-arra. Most meg úgy döntöttem egy kicsit beszélek is a napomról. Ez már részben kész is van. Ahogy most néztem az előbb az időt nem ígérkezik túl melegnek a mai nap. Fúj a szél és egy kicsit hidegebb van az átlagosnál. Ilyenkor gondolkodok el igazán mit is kéne bent csinálnom, de semmi érdemleges tervem nincs. És mi lesz a nyáron? Valószínűleg szét unom a fejem - bár lehet próbálok majd minél több időt a balcsin tölteni barátokkal, családdal egyaránt. Még talán terveket is szövögetek, mikor mit csináljak. Ti mit csinálnátok szívesebben? 4 fal között könyveket olvasnátok és lesnétek amit a szüleitek mondanak, hogy mit kéne megcsinálni vagy minél több időt szeretnétek az otthonotoktól távol maradni? Én az utóbbit szeretném csinálni. Még az is lehet elmegyek egyet táborozni. Ki tudja? :)

Már lassan egy fél éve olvastam a könyveket, ha nem több, de mégis most írok belőle egy cikket. Mért is? Valahogy ez jutott az eszembe, de mindegy is. Először is szeretném elmondani, hogy én könyvmániás vagyok (vagyis szeretek olvasni). Amikor egy történetet olvasok azt el is képzelem. Olyan, mintha egy 3D-s moziban ülnék és egész nap nézném ott a filmeket. A szereplők előttem vannak és élik az életüket, olyan néha, mintha én lennék a főszerepben. Ez az 50 árnyalat sorozatnál sem volt másképp - sőt, még az is lehet, hogy ennél a könyvnél valami még meg is ragadt bennem. A könyv sorozat végére a karakterek fejlődnek - legalábbis én ezt tapasztaltam. Az elején Christian Grey még csak egy férfi aki szereti az "izgalmakat" a végére meg már családapa lesz és minden happy. Már kíváncsi vagyok a filmre. Kíváncsi vagyok mennyire lesz olyan, mint amilyent elképzeltem. Amikor megtudtam kik lesznek a szereplők én nem nagyon "rajongtam" értük. Persze lehet, hogy jól fogják alakítani a kijelölt szerepeket, de ettől még vannak bizonyos elvárásaim, amit egy filmnek kéne teljesíteni, főképp úgy, hogy egy könyv alapján készül. Összegezve, a szereplőosztás lehet, hogy jól jött ki lehet, hogy másokkal jobb lenne, még nem tudom. A Christian-t alakító színésszel például eleinte úgy voltam, hogy nem feltétlen illik a képbe, amit alkottam, de mostanra már úgy vagyok vele, hogy kezdem megszokni. Furcsa egy ilyen személyt látni és tudni, hogy ő lesz a főszereplő holott én egész mást képzeltem el. Vannak dolgok, amikben hasonlít a képzeletbeli "Christianamra", de vannak, amikben nem - és ez lehet, hogy később még sokkal jobban alakít majd. Lehet, hogy Christian-t több, mint tökéletesen fogja alakítani. 

Hát ez a nap is eljött. Ma van az utolsó előtti teljes nap, amit itthon tölthetek. Néha jó lenne visszaforgatni a napokat. A tegnapi napom elég laza volt. Elmentem a nagybátyámmal és fagyiztunk (sajnos a motorozás elmaradt, de majd arra van még bőven időm) unokatesóm és a barátnője is ott volt (akit időközben eljegyzett már pár hete). Jó nap volt és még egy hangfalat is kaptam, amin most is hallgatok zenét (anyát már ki is akasztottam ezzel). :D Mikor hazajöttünk anyuval elmentünk egyet biciklizni és nagyjából 1 óra volt mire hazaértünk. Az egyik barátnőjéhez bementünk és kaptunk egy kis mézet. Finom volt - és még van belőle. :D Ma korán kellett felkelnem, mivel a nagyapám vitték a kórházba a szeme miatt és anyu meg fodrászhoz ment. Nagyon élveztem ezt a korán kelést, de tényleg. Most meg délutánra meg semmi tervem sincs. Hogy mit kezdek magammal még nem tudom, csak azt, hogy valamivel le kéne kötnöm magam. 

 Pont most olvastam pár hozzászólást moovie.cc-n a Vámpírakadémia c. filmnél és úgy gondoltam ezt leírom ide. Azt lehet mondani, hogy 3 féle ember létezik: aki szereti a vámpíros filmeket/sorozatokat, aki nem és aki megvan vele. Ezek hárman teszik ki tulajdonképpen a "rajongó tábort". Azok akik szeretnek vámpíros filmeket nézni azok nézzék nyugodtan és akik nem azok meg nem. Mindenkinek más az izlése, mást szeret. Hogy mért ecsetelgetem ezt most itt? Elmondom szép lassan. Az egyik kommentelő azt írta, hogy már az emberiséget kínozzák az ilyen tini vámpíros filmek. Ezt még egy kicsit ki is diszítette persze. Nos, én a hozzászólásokkal is úgy vagyok, hogy próbálom megválogatni a szavaimat és lehetőleg úgy próbálom kinyilvánítani a véleményemet, hogy lehetőleg azt fejezze ki, hogy mit érzek én a filmmel kapcsolatban és próbálok úgy fogalmazni, hogy az senkinek se fájjon. Ezen elgondolkodtam - egyes emberek kiírják, hogy mit gondolnak ezekről a filmekről és meg tudom érteni őket is. Érdekes, hogy a cikk elején még valahogy úgy voltam ezzel a dologgal, hogy inkább ne szóljanak hozzá a negatív kommentelők, de mostanra már beleéltem magam az ő helyzetükbe is. Mindenki azt gondol a sorozatokról és filmekről, amit csak akar. Nem várhatjuk el senkitől is, hogy ne szóljon hozzá ahhoz, amihez csak szeretne. Fogalmam sincs ezt most mért írtam le, csak jól esett. Valahogy megkapott a pillanat és írnom kellett. Volt már veletek is így? Volt már, hogy jött egy pillanat és írnotok kellett? 

Nos, gőzöm sincs arról, mért pont a muffinokról akarok most irogatni, de hát ez van - néha értelmetlen dolgokat írok össze-vissza vagy csinálok őrültségeket. Szóval... azt érdemes rólam tudni, hogy nem vagyok az a kimondottan főzés mániás csajszi. Sőt, talán még próbálom is kerülni néha a főzést. Nem volt még rá szükségem, hogy főzzek, csak segíteni szoktam itthon. Hogy a tárgyra térjek valamikor a közelmúltban akartam anyuval muffint csinálni - mi lett a vége? Na vajon mi... Nem akart megsülni és nem olyan lett, mint amilyennek lennie kellene. Ebből csak azt tudtam leszűrni, hogy nem lenne belőlem jó muffin sütő. És hogy itt mi a tanulság? Hát nem más, mint hogy jól tettem, mikor nem jelentkeztem szakács szakra, mert ha jelentkeztem volna, mindenki megbánta volna, ha eszik a kajámból. Néha egyébként elég jól el szoktam találni, miből mennyi kell. Néha meg fogalmam sincs mi hiányzik.